Szerző: Zsanett_Szabo

  • Miért nem működnek a „majd szeptembertől elkezdem” típusú fogadalmaink?

    „Majd hétfőtől elkezdek futni.”

    „Majd szeptembertől rendbe teszem az időbeosztásomat, és bevezetem az új rutint.”

    „Majd újévkor tiszta lappal indulok.”

    Hányszor halasztottuk már el egy új szokás bevezetését egy szimbolikus kezdődátumra? Amikor elérkezik a kitűzött nap, az első néhány alkalommal még hajt a lelkesedés, ám amint megjelenik a fáradtság, az ellenállás vagy egy váratlan akadály, a lendület megtorpan. Néhány kihagyott nap után pedig már érkezik is a bűntudat: „Már megint nem voltam elég kitartó, sosem leszek képes erre.”

    Tényleg a lustaságról és a gyenge akaraterőről szól, ha halogatunk egy új szokást, vagy valami egészen más rejtőzik a háttérben?

    A halogatás: Az agy természetes védelmi reakciója

    Amikor egy új szokást próbálunk beépíteni a mindennapjainkba, a halogatás valójában az idegrendszerünk természetes védelmi működése.

    Ez a belső ellenállás nem azért alakul ki, mert a kitűzött cél vagy az új viselkedés önmagában rossz lenne. Pusztán arról van szó, hogy még szokatlan, és ezért kellemetlen, furcsa lehet elsőre.

    Az emberi agy evolúciósan a biztonság fenntartására van huzalozva. Minden olyan cselekvés, ami eltér a megszokott idegpályáktól és rutintól, kognitív energiát igényel, és belső feszültséget generál. Amikor halogatunk, az idegrendszerünk nem a fejlődésünket akarja szabotálni, csupán megpróbál megvédeni minket a változással járó belső kényelmetlenségtől és feszültségtől.

    Az ideális jövőkép csapdája

    A kezdeti lelkesedésünk leggyakrabban egy ideális jövőkép elképzeléséből táplálkozik. A probléma az, hogy ettől az ideális állapottól a jelenlegi valóságunk rendszerint még messze van.

    Éppen ezért illúzió azt várni, hogy egy teljesen új szokást már a kezdetektől fogva tiszta élvezettel és örömmel fogunk végezni.

    Ha a cselekvést ahhoz kötjük, hogy „csak akkor csinálom, amikor épp kedvem van hozzá”, a szokás elkerülhetetlenül elhal. A valódi viselkedésváltozás lényege nem a folyamatos jókedv, hanem az a képesség, hogy a kezdeti ellenállás ellenére is cselekedni tudunk.

    A motiváció-mítosz és a szimbolikus dátumok

    A motiváció csupán az új szokások indítómotorja, de önmagában képtelen fenntartani azokat:

    • Azért szeretjük a változást szimbolikus dátumokhoz (hétfőhöz, a szeptemberi iskolakezdéshez vagy az év elejéhez) kötni, mert azt hisszük, hogy a tiszta lap automatikusan új lendületet és kitartást is hoz magával.
    • Valójában a naptári nap nem változtatja meg az idegrendszer működését. A szimbolikus kezdés csupán elodázza a valódi feladatot: a szokatlan helyzetekkel járó belső feszültség elviselését.

    „Ha már nem tökéletes, feladom”

    Sokan beleesnek a „mindent vagy semmit” elv csapdájába: Ha hétfőn és kedden még ment a tervezett rutin, de szerdán kimaradt egy nap, azonnal megszólal egy belső hang: „Ez a hét már úgyis elromlott, majd újrakezdem jövő hétfőn.”

    Pedig a hosszútávú szokáskialakítás kulcsa nem a hibátlanság, hanem a rugalmasság és a konzisztencia. A sikeres emberek nem azért tartanak meg új rutinokat, mert sosem csúsznak el, hanem azért, mert egyetlen kihagyás után nem dobják el az egész addigi munkát.

    Hogyan csináld másképp? 3 lépés a fenntartható szokásokért

    1. Ne várd meg a szeptembert vagy a hétfőt!

    Ha felismered, hogy min szeretnél változtatni, kezdd el minél hamarabb! Akár még ma, akár egy szerda délután egyetlen apró lépéssel.

    2. Kezdd kicsiben! Ne akarj rögtön túl nagyot vállalni!

    A túl nagy volumen és a drasztikus változtatás azonnal bekapcsolja az agy védelmi reflexét. Kezdj inkább olyan kis lépéssel, ami könnyebben tartható, és kisebb feszültséget generál (pl. ne napi 45 perc edzést tervezz, hanem 5 percet). Amikor ez a lépés már természetessé vált, beépült, utána jöhetnek az egyre nagyobb terhelések.

    3. Készülj fel a feszültségre: ez nem kudarc, hanem a fejlődés jele!

    Tudatosítsd magadban, hogy az új rutin kezdetben sok feszültséggel és ellenállással fog járni. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul csinálod, és nem is azt, hogy nem neked való. Minél inkább kitartasz az átmeneti kényelmetlenség mellett, az agyad annál hamarabb szokja meg az új működést, és a feszültség fokozatosan el fog tűnni.

    A tartós szokások nem acélos akaraterőből és tökéletes napokból épülnek fel, hanem abból a megértésből, hogy a változás szokatlan, a botlás pedig természetes.

    https://www.instagram.com/p/Db8ZMKMjEeO/?utm_source=ig_web_copy_link&stkn=MzRlODBiNWFlZA==

  • Ki vezeti a buszt?

    Ki vezeti a buszt?

    Avagy hogyan kezeld a negatív érzéseket és gondolatokat?

    Ismerős az a helyzet, amikor egy fontos megmérettetés, előadás vagy döntés előtt hirtelen megjelennek a fejedben a negatív gondolatok és belső kritikusok?

    „Nem vagy elég felkészült.”

    „Mi lesz, ha leblokkolsz?”

    „Tökéletesen kell csinálnod, különben megbuksz.”

    Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a siker feltétele ezen gondolatok teljes elnyomása, és amíg ezek jelen vannak, nem is teljesíthetünk igazán jól.

    Az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (ACT) azonban egy merőben más, és egészen felszabadító megközelítést tanít. Eszerint a gondolatok és érzések elnyomása helyett a hozzájuk fűződő viszonyunkat alakítjuk át. Ezt kiválóan mutatja be az egyik kedvenc képem, a busz-metafora.

    1. A tolakodó, hangoskodó utasok a buszon

    Képzeld el az életedet egy buszként, amelynek te magad vagy a vezetője. Az útvonalról és a célról te döntesz, ahogy a számodra fontos értékekről és a mindennapi céljaidról.

    A buszom azonban nem vagy egyedül. Rengeteg utas utazik veled. Közülük a leghangosabbak és legkövetelőzőbbek éppen a nehéz érzéseid és belső monológjaid: a Perfekcionizmus, a Kétség, a Szorongás és a Félelem.

    Amint egy olyan helyzetbe kerülsz, aminek tétje van, és ami valóban fontos neked, ezek az utasok előretolakodnak, kiabálnak, és mindent megtesznek azért, hogy eltereljék a figyelmedet és elrontsák az utazás élményét.

    negatív gondolatok és szorongás mint hangos utasok a buszon act terápia

    2. A csapda: Amikor leállsz veszekedni az utasaiddal

    Amikor a belső félelmek felerősödnek, a legtöbben ösztönösen hátrafordulunk, hogy elhallgattassuk őket, vagy logikus érvekkel bizonygassuk az igazunkat.

    De mi történik, ha a sofőr vezetés közben hátrafordul, és a hátsó sorban ülőkkel kezd vitatkozni?

    belső vitatkozás negatív gondolatokkal elveszíti az irányítást pszichológus

    Pontosan, a busz elveszíti az irányítást, és nem tud tovább haladni az úton.

    Ugyanígy ha a figyelmedet és mentális energiádat folyamatosan a negatív gondolatok és érzelmek elleni harcra vagy elnyomásra fordítod, ugyanez történik az életedben is. Elvész a fókusz, leblokkolhatsz, és megrekedhetsz ahelyett, hogy tovább haladnál a céljaid felé.

    3. Te vagy a vezető: A kormány a te kezedben van

    A megoldás nem az, hogy mindenáron megpróbálod kilökni az utasokat a buszból. Elvégre is az emberi agy természetes működése, hogy veszélyhelyzetben kétségeket és félelmeket generál, ezzel véd meg minket a szervezetünk.

    A feladat így nem az utasok eltüntetése, hanem a vezetői szerep megtartása.

    a kormány a te kezedben van mentális felkészülés szabó zsanett

    Nem kell, hogy ne vegyél róluk tudomást, csak engedd meg nekik, hogy ott maradjanak a hátsó sorokban. Ismerd fel és ismerd el a jelenlétüket, vagy akár a funkciójukat is. Például:

    „Látom, hogy itt vagy, Perfekcionizmus és Kétség. Tudom, hogy féltek a kudarctól. Helyet foglalhattok, de a buszt én vezetem.”

    Az utasoktól nem minden helyzetben tudunk megszabadulni, de egyedül rajtunk áll, hogy rájuk figyelünk-e, vagy két kézzel fogjuk a kormányt, és haladunk tovább a kitűzött irányba.

    Hogyan sajátíthatod el ezt a mentális fókuszt a gyakorlatban?

    Akár versenyhelyzetben, színpadi fellépés során, akár munkahelyi szituációkban vagy hétköznapi döntésekben találkozol ehhez hasonló érzésekkel és gondolatokkal, ezek kezelése és a fókusz megtartása mind tanulható folyamat.

    Az ACT szemléletű mentális felkészülés és szorongásoldás gyakorlati eszköztárat ad ahhoz, hogy a nehéz érzések jelenlétében is képes maradj az önazonos, céljaid felé tartó, hatékony cselekvésre.

    Ha szívesen tanulnád meg másképp kezelni az ehhez hasonló érzéseket és gondolatokat, örömmel elkísérlek az úton:

    Ismerd meg a megközelítésemet, és területeimet, vagy vedd fel velem a kapcsolatot!